Radó Sport Pályanap és Vezetéstechnikai Tréning

Home / Támogatók blogjai / Radó Sport Pályanap és Vezetéstechnikai Tréning

Vártam egy napot hátha valaki ír valamit.. de hát nem akkor “kénytelen” leszek jómagam beszámolni a történtekről, természetesen kicsit szubjektíven. 

Talán nem mondok túlságosan újdonságot, ha azt mondom, hogy vegyes érzelmekkel teli indultunk el erre a kis mókára. Mert hiszen, mit tud nekünk nyújtani egy fénykorában 120 lovas 2.0 szívó Impreza. 
Az alsónémedi ömv kúton vártuk be egymást, aztán együtt begurultunk a közeli “Radó” birtokra. 
A gép park már elő volt készítve, 2 Impreza és egy Legacy formájában, na meg egy Trabant 601 is árválkodott nem messze. A várakozást megkönnyítendő volt jelen a 601-es Trabi , amíg valaki autózott addig a többieknek bekötött szemmel kellett végigmenni egy másik mini-pályán a navigátor subarus-cimbi útmutatása segítségével. 
Radó Pisi egy gyors köszöntés , eligazítás után már várta is az első delikvenst a bal 1-ben ő maga pedig a jobb egyben foglalt helyet. Rögtön az elején leszakadt a hátsó lökős, de ki nem szarja le alapon már mentünk is tovább. Amíg valaki verette, addig nekünk volt időnk körbenézni a másik két tartalék kocsit. Asszem mindannyiunk számára új értelmet nyert a “patkány style” kifejezés. A pálya egyébként egy 900 méter hosszú kemény föld, murva keverék volt, visszafordítóval, sodrós kanyarokkal, igazán kellemes tempójú tanuló pálya. 
15 kört mehettünk. Az első körben lassan végig gurultunk a pályán, Pisti közben végig magyarázott az átbeszélőn, nekem személy szerint túl sok volt az infó elsőre, nem tudtam ennyire egyszerre figyelni. Aztán a második körben mondta, hogy akkor menj végig kb tempóban, hogy lássa mennyire van közöd ehhez az egészhez és utána körről körre instruált, mit hogy kéne, hogy gyors legyél. Szerintem mindenkiről elmondható , hogy körről körre bátrabb lett, gyorsabb lett. Nehezen bírtuk ki, hogy ne lóbáljuk rá a kanyarra , ahogy az összes Colin videóban látjuk, amire persze egyáltalán semmi szükség nem volt, nem feltétlen az a gyors. Sőt jelentsük ki, nem az a gyors. ( ezzel a kocsival, ilyen körülmények között ) 
Egytől egyig vigyorogva szálltunk ki a a menet végén és úgy éreztük , hogy kibaszott jót mentünk. El kell mondjam, hogy Pisti végig nagyon korrekten instruált és egyáltalán nem az volt a célja , hogy “lassan” menjünk , vagy épp vigyázzunk a technikára. Amikor jól sikerült valami, akkor szint ujjongott és biztatott, EZ-AZ!! ez kurva jó volt , csak így tovább! Marha jól adta át az infókat és próbált rámutatni, hogy mikor mit kéne. 
Azt kell mondjam, hogy kibaszott nagy flesss volt. Annyira más érzés volt nem-betonon veretni, hogy az valami elmondhatatlan. Az alvázra felverődő murva, az átbeszélő feeling.. mind mind kurva jó érzés volt. Mindezt tetőzte a végére hagyott élménykör amikor is Mr. Radó úr vezetett. Hát azt a tempót, amit ugyan azzal a kocsival és ugyan azon a pályán művelt… az valami kibaszottul hihetetlen és egyben őszintén megdöbbentő volt, hogy atya isten, mennyire egyáltalán közünk nem volt az egészhez. Ugye nem bánjátok a többes számot, a magam nevében mondom amit mondok, ha valaki nem így érezte tizünk közül akkor kérem javítson ki…. És persze még e két tempós kör között is magyarázott, fél kézzel mutogatott mit miért és hogy csinál. Ez azt kell mondjam helyre tett minket… hogy így is lehet. Le a kalappal. Persze így könnyű, 33 év versenyzésben eltöltött év után. 8) 
Ez az egész számomra több dologért is jó volt. Egyrészt ez a 15 kör több élménnyel gazdagított mint az egész éves kakucsozás. Aztán rájöttem, hogy gecire teljesen felesleges 300 lóerő, hogy jól érezd magad, továbbá végképp a szánalmas kategóriába taszította a váci úti lámpától – lámpáig nagyfiúkat. 
Nagyon jól éreztem magam! Ha lesz még ilyen móka rám biztosan számíthattok! :twisted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.